Nem kell ahhoz onkológus, hogy lássuk egy valaha kicsattanó organizmus agóniáját. A beteg az utolsó stádiumban van. Valószínűleg még rúgni fog egye-kettőt, de a valósággal szembesülve „sajnos” le kell vonnunk a végső konklúziót, hogy menthetetlen. A sajnos nem véletlenül került idézőjelbe, hiszen nem volt mindig így. Megvolt az esélye, hogy egészséges maradjon, betöltse szerepét, és hosszú ideig éljen, de a rosszindulatú sejtek – egy gócpontból kiindulva – felemésztették az egész szervezetet.
Volt idő, amikor az ifjú szervezet szíve egészségesen dobogott, amikor olyan víziókkal futott neki az életnek, ami alkalmassá tette arra, hogy betöltse történelmi szerepét, és lüktető, életigenlő, a betegségeknek ellenálló felnőtté érjen. De a kór hamar elragadta. Kórismének jellemzői, a rablás, hazugság, arrogancia, pökhendiség, erősen nárcisztikus önkép, önámítás. Ahogy mondani szokták, amikor a hülyeség önbizalommal párosul, az nagyon nehéz helyzetet teremthet, szinte kezelhetetlent.
A diagnózis minden tekintetben alátámasztott. Az a párt, ami erőszak nélkül olyan kétharmados parlamenti többséghez jutott – akkor még demokratikus választásokon – mint a Fidesz, és mindössze három év alatt sikerült választóinak háromnegyedét elveszítenie, nemzetét maga ellen fordítania, kivívnia, hogy a külföld megvetéssel, de legalábbis mint a demokrácia lebontójaként emlegesse, gyűlölet és viccek tárgyává lennie, az a párt agonizál. Olyan maga által szervezett támogató demonstrációk mögé bújva tart magának hamis tükröt, amit csak az igazán „nagy” nevek tudtak, vagy tudnak, mint Chavez, Castro, Kim Jong Il, Sztálin, Hitler, vagy Mao. És eszközei sem mások, legföljebb kifinomultabbak.
A demokratikus érzelmű nemzet jogrendbe vetett hitét kihasználva, a törvényalkotás eszközével szorítja satuba polgárait, politikai ellenfeleit. Mert hülye, aki nem látja, hogy ez történik. A többség - és itt most magunkról beszélek, a magyar polgárokról – még mindig megáll a rendőrnek és befizeti a lejárt egészségügyi doboz után járó 30 000.-Ft-os közlekedési bírságot, regisztrál, illetéket fizet bármire, amire kötelezik, tiszteletben tartja a bíróság ítéleteit, megfizeti a csekkadót, pedig azt mondták, hogy nem ő fogja megfizetni, megfizeti a 27%-os, példátlanul magas ÁFA-t és még sorolhatnánk. Miért? Mert jogkövető, mert hisz a jog uralmában a politika felett. Mert demokrata. Mert hisz abban, hogy ez a záloga annak, hogy soha többé sem külső, sem belső erő a szabadságát, a jövőbe vetett hitét, a reményét, hogy jobbá váljon ő és az országa, nem veheti el tőle. Mit tett tehát, a Fidesz? Elvette a törvény védelmét polgárai feje fölül. Nem cselekszik törvénytelenül, törvénytelen cselekedeteit iktatja törvénybe, miközben az egyébként hagyományosan vett ősi normák szerint és a nyugati civilizáció szabályai szerint is jogkövető módon élő polgárait kriminalizálja. A szabad akaratú polgárok szabad felhatalmazása alapján hazája és polgárai ellen fordul, tömegeket foszt ki, miközben saját klientúrájának milliárdokat juttat. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezt, ha egy banánköztársaságban történik, diktatúrának hívják. Miért neveznénk másképpen? Orbán Viktor diktátorként él, és viselkedik, testőrséget tart fenn magának, népe elől bujkál, de legalábbis rejtőzködik. Pártját, a parlamentet, országának népét saját hatalmának alárendelve, lenézően kezeli, miközben saját magát nemzetmentőnek, a nagy megvilágosodottnak látja. Talpnyalói leeső hivatalok és jogosulatlan vagyonok várományosaiként veszik körül őt, miközben a Nagy Vezéren és tanácsadói körén egyre inkább elhatalmasodik az elmebaj, és a valóságtól való teljes elszakadás.
A Fidesz, mint szó – mozaikszó – is halott. Hiszen tagjai régen nem fiatalok, és még csak véletlenül sem a jövő nemzedékeinek érdekében cselekednek. Látjuk, hogy nem demokrata, hiszen diktatúrát épít. És nem szövetség, hiszen senki sem szövetkezik velük, legfeljebb ellenük.
Tudjátok, hogy mi Orbán Viktor életének legnagyobb hibája? Az, hogy 30 évig gályázott egy álomért, amit amikor elért, nem tudta valóra váltani. Számok nyelvére lefordítva, 11 000 napon át kelt fel az ágyából azért, hogy elérje az álmát. És amikor elérhette volna ezt az álmot, ezt a 11 000 napot egyszerűen kidobta az ablakon.
2013. február 11.
A Látóember
